Vérbeli Formula 1 szurkolónak gondolom magam, de mit is jelent számomra az F1?Íme:

Formula 1 az autósportok királykategóriája. Rengetegen szeretik még kis hazánkon belül is. De mi a sikerei kulcsa? A sebesség netalán a gumicsikorgás? Az is lehet, hogy a test-test elleni csaták. De azok más sorozatokban is vannak, és mégsem azért rajonganak milliók, hanem a száguldó cirkuszért. Nyilván más szériáknak is van tetemes rajongótábora, de az mégsem ugyanaz mint az F1-é. Nem igazán tudom megfogalmazni.

Schumacher és Montoya 2002 Silverstone

2002 óta nézem Schumacherék, Alonsoék meg a többiek öldöklő küzdelmét. Megannyi kicsúszást, előzést, kerékcserét, és csatát láttam már. Még olyan is volt, hogy két pilóta majdnem egymásnak esett egy-egy koccanásért. Emlékszem például amikor Schumi és Sato a kamikaze japán összeütköztek, és a német legenda odament versenyző társához, és lehajtotta annak plexijét pusztán dühből.

Voltak unalmas részek is persze, és főleg az elején. Mikor a vörös paripás sofőr állandóan nyerte a bajnoki címeket. Mivel én is pont ebben az időszakban kezdtem el nézni a sorozatot, így döntenem kellett, hogy neki vagy ellene szurkolok. Én az utóbbi lettem, persze emberi keretek között, nem trágárkodva. Emlékszem, amikor Raikönnen folyamatosan gyorsabb volt mindenkinél, mégsem volt képes megnyerni a bajnokságot, mivel a technika megmakacsolta magát. Akkoriban ő volt a kedvenc, no meg a Mclaren. Suliban húztak is érte, hogy egyedül vagyok Mclarenes a "sok" Ferraris között. Aztán a finn csapatot váltott, és dilemmát okozott nekem is és még megannyi embernek. Maradjunk Mclarenesek vagy tovább szurkoljunk Raikönennek a Ferrariban? Először utóbbi mellett voksoltam, de nem sokáig mivel Schumi annyira megutáltatta velem a vörös paripásokat, hogy nem tudtam neki szurkolni. És akkor érkezett a jelenkori kedvenc. Hamilton mikor már az első futamán megmutatta, hogy  nem kell félválról venni, sőt nem is lehet, akkortól neki szurkoltam. Már az első futamán nyugtatni kellett, hogy jó lesz Lewis a 3. hely, nem kell rögtön mindent akarni. Jöttek a jó eredmények egymás után. A Hungaroringen ahelyett hogy az országra figyelt volna a média, inkább két csapattárs Hamilton és Alonso kakaskodására lettek kihegyezve. Legalább volt miről beszélni.

A szurkolás akkortájt lett a legjobb, amikor bajnok lett Hamilton 2008-ban. Nem csak mert övé lett a legnagyobb serleg az év végén, hanem mert akkor végre nem csak gyors betontorpedók versenyeztek egymás ellen, hanem olyanok is amelyek szépek is voltak. Az akkori Mclaren még mindig a talán valaha épített legszebb masina szerintem.

Hamilton a 2008-as Mclarenben

Jött a 2009-es váltás, ami mindent megváltoztatott. Brawn GP, no Toyota. Nem volt ugyanaz az egész rusnya autókkal. De aztán megszoktam és szurkoltam tovább a gyengélkedő Mclarennek. Button szinte a semmiből vált élversenyzővé és lett bajnok. De legalább nem Vettel volt az. Nem mintha utálnám de kezdi kicsit Schumissá tenni az egész szenvedély tárgyát, ami nagyon nem jó. És 2010-től ez nyomra az egészre rá a bélyeget. 2011-ben már-már elakartam felejteni ezt az F1-esdit, de hát egy szurkoló akkor is szurkol, ha nem olyan eredmény lesz, mint amilyet várt.

És a végére a kis visszatekintés után fogalmazzuk meg mit is jelent az F1-es életérzés? Számomra azt, amikor sietsz hazafelé, bárhol is vagy, hogy láthasd a futamokat annak ellenére, hogy tudod lesz ismétlés. Amikor jobban izgulsz egy-egy rajt előtt, mint bármilyen vizsgán. Amikor a futamok után bemagyarázod magadnak, hogy nem nézel többé Forma 1-et, mert úgyis ugyanazok győznek, mégis minden futamot megnézel, van amelyiket többször is. Amikor kémleled a netet újabbnál újabb információ forrásokért a száguldó cirkuszról. Összegezve: Ez már életforma.

Képek forrása:

1:www.f1fanatic.co.uk

2:www.fanpop.com